Miután egyre több értelmiségi barátom válik céltáblájává nemcsak a politikai vitának, hanem a személyeskedő, megalázó gúnynak – röhögő szmájlik, méltatlan megjegyzések, morális lesajnálás kíséretében –, szükségesnek érzem, hogy leírjam, amit e jelenségről gondolok.
